IAGA SOPRON Geodetic and Geophysical Research Institute

11aug/12Off

Elõre aggódni? (testi és szellemi böjt)

Elõre aggódni? (testi és szellemi böjt)Mint minden, az egészséges életvitel kérdése is megosztja az embereket. Időnként a divathullám hatására vagy más, konk­rét eset kapcsán lobban fel benned a láng, mi is a helyzet a saját egészségeddel...

Hajlandó vagy elgondolkodni ezen, vagy éppen aggódni nem vagy hajlandó emiatt. Talán álkérdésnek tűnik, de fel kell tenni: melyik használ többet. A folytonos méricskélés, válogatás, kény­szeredett hajsza az idő ellen, vagy a lelki nyugalomban elkövetett bűnözés.

Természetesen a túlzott aggódás, az előrehozott idegbaj sose vezet sehova. A jövő nincs megírva; felesleges amiatt rettegni, ami talán soha be se következik. Ahogy mondják: a pozitív hozzáállás az egyik kulcsa az egészséges életnek. Amikor ha citromot kapsz az élettől, limonádét készítesz belőle. Ez a lelki alkímia. Képes vagy átalakítani magad és a világot csupán csak azzal, ahogy reá tekintesz. A gondolat pedig alakítja a szervezet működését. Raj­tad múlik, melyik irányban.

Tehát ne amiatt szorongj, hogyha nem szedsz ilyen-olyan étrend-kiegészítőket, és drága multivitamin-készítményeket, akkor biztos a leépülés. Igen szélsőséges táplálkozási tanácsokkal, trendekkel találkozni mostanában, melyek között bizony nagyon nem könnyű a választás. Mindig vannak ellenérvek, megcáfolha­tatlan bizonyítékok, melyek elgondolkodásra késztetnek, sőt mi több, bizonyos programok kipróbálására. A baj legtöbbjükkel az, hogy szélsőségesek és elég drágák. Ráadásul sok esetben később derül ki, hogy felesleges pénzkidobásnak bizonyultak. Nem feltét­lenül a program hibája miatt, ugyanis ahány szervezet, annyiféle gyógyulási mód, tehát az egyedi eltérések is sok esetben nagy súllyal vannak jelen a kudarcokban. Néha a kitartás hiánya, a bizonytalanság, vagy az újabb hírek megingatják méregtelenítő kúra és diéta végzőt, aki már el is vesztette reményét.

Sokan magunkra ismer(het)ünk e hitehagyásban!

Aztán valóban eljön az a pont, amikor azt mondod: elég a kétségekből, az ellentétes információkból, hinni akarsz, és meg­győződni hited valódiságáról. Hitet pedig magadban találsz, belső irányításod mozdulataiban. Lehet, hogy ez eltér a fanatikus egészségvédők, vegetáriánusok vagy makrobiotikusok felfogá­sától, azonban lelked megnyugvása többet ér minden görcsös egészségvédelemnél. Hiszen a stressz igen komoly tényező az immunrendszer gyengítésében, a szervezet savasságának fenn­tartásában.

Az biztos, hogy egyéni utakon haladunk saját sorsvonallal, küldetéssel, melynek helyességéről akkor győződsz meg, amikor nem érzel magadban feszültséget. Ritka helyzet - mondod -, hiszen szinte mindig van ok a megfeszülésre.

Honnan ered a lelki nyugalom? Honnan a belső biztonság amiatt, hogy minden rendben van (lesz)? Onnan, hogy tudod: megteszed magadért, amit szükségesnek tartasz.

A belső tudatosodás idejét éljük. Jóformán csak akkor nem jutnak el hozzad az új egészségvédő módszerek, ha szándékosan becsukod a szemed, és elzárod a füled. Tudod, hogy a világ sokat változott, a környezetünk helyzete elég katasztrofális, tehát vala­mit muszáj tenned. Xem másért, magadért. Ha csak magadért teszel egy keveset, már tettél az egész bolygóért. És ebben nincs semmi félelem, aggódás, szorongás, csak tenni akarás. Tenni aka­rás az értelmes életért. Hogy ne csak túléld, hanem tartalmasán megéld napjaid. Hogy végül azt mondhasd, ezért érdemes volt...

Amikor belső irányításról beszélek, arra gondolok, amikor tes­ted igényeire figyelsz. Amíg nincs betegséged, szervezeted nagy­jából jól működik, kívánsz vagy nem kívánsz bizonyos ételeket, italokat. Hogy hol kezdődik az egészség megromlása, azt persze nehéz megállapítani, a mai táplálkozási szokások közepette már az egészen kis gyermekek se védettek. Lényegében nagy úr a megszokás, amihez mi, szülők igazítjuk az utódokat. Ez azonban csak az egyik oldala a dolognak, hiszen ez alól könnyen kibújik a gyermek azzal, hogy nem kíván bizonyos ételeket a szervezete. Azonban mi van azokkal a termékekkel, melyeket nem is ételek­nek nevezünk már, hiszen valóban ipari termékek, amikhez már sajnos annyira hozzászoktak, hogy csak erőszakkal lehet leszok­tatni róluk a gyermekeket. Szénsavas, értéktelen üdítők, csipszek, csokik és cukorkák és megannyi, előre gyártott sütemény...

Ugye, nehéz máról holnapra azzal a kamaszok elé állni, hogy többet nem ehetnek ilyet, helyettük jönnek a teljes kiőrlésű kenyerek, a gabonakásák és a zöldséghegyek. Ez nem feltétlenül járható út, bár a szorosabb szülő-gyermek kapcsolatból még ezt is kinézem. Na jó, nem vagyok naiv, nálunk se működik a „min­den bio", cukormentes életvitel, de talán nem is annyira rossz a helyzet.

Mi van akkor azonban, amikor már nem működik jól a szer­vezet?

Milyen gyakori panasz az, hogy nem vagyok beteg, de nem is vagyok jól? Ilyenkor jönnek a fentebb felsorolt panaszok: fáradtság, kimerültség, ingerültség, viszketés, evési kényszer, satöbbi. Nincs meg az ok, de majd' megőrülsz az alattomos kis kínjaid miatt. Hova fordulj, kitől kérj tanácsot, milyen orvos bukkan majd rá valami szörnyű betegségre, ami biztosan a háttérben meghúzódó indíték lesz? Ilyen gondolatok gyötörnek, néha nem ok nélkül, ám sok esetben egészen egyszerűen az derül ki, hogy táplálékaid nem táplálnak, hanem emésztenek. Nem te eszed őket, hanem azok téged.

Ygy csak az nem tud megbetegíteni, amit nem raksz a szádba. Az egyetlen, ami a túlterhelt, elsalakosodott szervezetet képes megmenteni, az a böjt. A testi és szellemi böjt.

Az élet feladatai szerteágazóak, azonban mindet el kell látnunk, dolgunkat el kell végeznünk ebben az organikus formában, azaz a földi testben. Ehhez bizonyos tápanyagokra van szükségünk, melyekről lassan fellebben a fátyol, és körvonalazódik, melyek szolgálnak minket energiával, és melyek ártanak.

Ha nem félelemmel és szorongással fordulsz a mai világ felé, sokkal inkább kíváncsisággal, érdeklődéssel és nyitottsággal, nemcsak hogy az előnyeit élvezheted a létnek, de a bajok köze­pette is megtalálod a megfelelő megoldást. A pozitív hozzáállás persze nem ment fel az egészségtelen életvitel alól, azonban e kettő nem is nagyon fér meg egymás mellett. Aki sokat aggó­dik, annak nyilván van is miért, tehát már meg is találta lelki zavarainak forrását. Labirintusban élünk, úgy gondolod, erre is, arra is visz valamilyen út, de melyik lesz az, amelyik a kincshez elvezet?

Forrás: Méregtelenítés.com